ÓVODA KELL!!!

Szól a kakukk:„Minek építünk sportcsarnokot, ha óvoda kell? Minek költünk városi rendezvényre, ha óvoda kell? Nem tanuszoda kell a városnak, hanem óvoda!”
Jön a válasz: „Óvodát építünk!”
Erre a kakukk: „Ja, az nem kell oda.”
Hasonló hangulatban folyik a városvezetés és a nemkutya.com komolyságával és hitelességével versenyző Hírhatár erősen egyoldalú kommunikációja.

Pénz jön a városba. Ha pénz jön, annak hátterében többnyire pályázat áll. A pályázatok, meg mint tudjuk, fajtájuknál fogva nem használhatók fel akármire, hanem a pályázat kiírója rendelkezik róluk. Órákig tudnék regélni arról, hogy akarnak hírhatárék minden egyes pályázati pénzből, legyen az egészségügyi-, kulturális- vagy sportcélú támogatás, óvodát építeni. Kreativitásuk határtalan, ha a nem létező pénzmutyikat próbálják felfedni – lehet az esélytelenek nyugalma váltja ki ezt a fokozott agyműködést?

Namármost. Adott egy pályázat, amiből óvodát lehet építeni, sőt mi több, még bölcsődét is. Adott az önkormányzat, akik lesből le is csap rá. Ha nyer, lesz ovi-bölcsi. Négy-négy csoport. Azon a városrészen, ahol a leggyakoribb a gyermekáldás, a Toldi, Dombliget és Alagliget lakóparkok vonzáskörzetében. Épp örömkönnyeket kellene hullatni kedvenc méltatlankodóinknak, mikor közlik: oda nem kell. Mert ott van egy temető. Mert milyen már, hogy „óvodát építünk a halál szélén?!” Gusztustalan, ízléstelen, pfuj. Csak hogy tisztázzuk a dolgokat. Az alagi temető téglalap alakú területének, négyből három oldala be van építve – lakóépületekkel. A lakóépületekben emberek élnek. Olyan emberek, akik a leendő óvoda helyén most kutyát sétáltatnak, futnak, és élnek. Gyerekkel. Óvodára szükségük van, tehát támogatják a kezdeményezést. Eszükbe sem jutott, hogy a halál szélén épül, ahogy az sem, hogy ők épp a halál szélén tollaslabdáznak és/vagy dobálnak frizbit a kutyának.

A kulturális intelligencia kulcsfontosságú kompetencia, hiánya konfliktusokat, nézeteltéréseket okoz – mondják az okosok. Összetett képesség, hiszen éppúgy alkotója az empátia, mint a szociális-, érzelmi- és általános intelligencia - csodás műalkotása a természetnek. Szerencse kegyeltje minden földi halandó, aki élvezheti jelenlétét.
Aki erre képtelen, az ne ragaszkodjon mindenáron a közéleti szerepléshez, a közvélemény befolyásolásához, a közösség számára haszontalan, kártékony kakukkoláshoz.

Ha viszont mégis erre vágyik, akkor ne lepődjön meg, ha előbb-utóbb a szakadék, vagy (karakter)halál szélén találja magát.