2016. június 30., csütörtök

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna

Radnóti Henrik ismét elvetette a sulykot. Ugyan az örökös akadékoskodáson, a testületi és online hangulatkeltésen kívül még mindig nem végez érdemi munkát, előszeretettel tünteti fel magát jó színben mások érdemei által.


Radnóti Henrik újra alakít. Posztol, bejegyzést ír, interjút ad.
Most épp az önkormányzati telekvásárlásokkal kapcsolatban kampányol. Kell egy óvoda, az épületre lenne pályázati forrás, de nincs telek – hát veszünk egyet, mondta az önkormányzat. Találtak telket, letárgyalták, majd miután megszerezték az elfogadható vételárat, a képviselők elé terjesztve, jóváhagyásukat kérték.
Ezek után Henrik a közösségi média eszközeivel élve azt mondja, hogy „megvalósítom korábbi ígéretem, melyet a lakópark fejlesztésének ügyében tettem az ott lakóknak képviselő-jelöltként. Az új 24 tantermes iskola után egy újabb intézménnyel bővülhet Alagliget.”

Ha a fentebb idézett bejegyzés nem lenne elég, akkor halkan megjegyzem, hogy készült egy fennkölt és magasztos, Teréz anyai magaslatokban szálló, „Dunakeszin nem luxusberuházásokra van szükség” címet viselő interjú is a témában.
Az egy dolog, hogy korrektúrát nem látott, hiszen szerintem már az általános iskolában is hatékonyabban használtam a vesszőket, mint a riporter úr, de az az álszent süketelés, amit Henrik a válaszaiba sűrít… hát nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Kérdezi a riporter (ne sértsük meg a riportereket, hívjuk csak jól ismert nevén…), szóval kérdezi méltatlan Nándi: „Tényleg úgy érzi-e, hogy az Ön érdeme is az új iskola építése?”
Henrik válaszol: „Igen, és minden magyar állampolgáré Záhonytól-Sopronig, hiszen állami forrásból, a magyar emberek adójából építi Mészáros Lőrinc.”

Na, álljunk meg egy szóra, mindennek van határa, kivéve a Hírhatár arcátlanságának. Meg a „képviselő úr” önmagába vetett hitének, hogy ő csupa jót cselekszik. Valaki szólhatna már neki, hogy nem…

Henriknek ugyanis az a stratégiája, hogy örökké csak tiltakozik. Listáról bejutott képviselőként körzet hiányában, pártok közötti vándormadárként (bővebben itt) a teljes város érdekeit kellene szem előtt tartania, ehelyett viszont az a célja, hogy akár nevetség tárgyává válva is, de minden egyes beruházást, kezdeményezést és fejlesztést ellehetetlenítsen. Tartózkodik, nemmel szavaz, tiltakozik – mindegy, csak nehogy a többieknek jó legyen. Vagy igazuk legyen. Még a vak is láthatja, hogy célja a hatalom megszerzése, a mindenáron rossz hangulat keltése, és nem a közügyek szolgálása, elősegítése.

Hiszen egyetlen pozitív szót sem ejt a jó ügyekről, fejlesztésekről, beruházásokról, sőt… többnyire nyíltan támadja őket egészen addig, míg meg nem valósulnak és örömhírük be nem lengi a városi médiumok online és offline hasábjait. Akkor viszont már büszkén adja hírül, mint saját érdemét.
Idegen tollakkal, más érdemeivel büszkélkedni nem szép dolog. Pláne akkor, ha azt a közvélemény befolyásának eszközeként használja valaki, hiszen erősen rugalmas gerincet feltételez. És tényleg ilyen embereket szeretnénk látni a város élén, a lakosok érdekeit képviselve? Ugye nem?!