2016. július 28., csütörtök

Variációk és forgatókönyvek Nyíri Márton távozására

Nyíri Márton
Nem gondoltuk volna, hogy így felkavarja a közhangulatot Nyíri Márton, jobbikos képviselő lemondása, pláne nem nyáron, amikor a fű se nő. Pedig úgy tűnik, de.

Mielőtt felvázolok pár forgatókönyvet, néhány olvasói üzenetből szemezgetünk.

A legtöbben azt jelezték, hogy Varga Zoltán Péter, vagy ahogy ők írták, Varga Zolika tehet mindenről. Ő az eredője annak a mételynek, ami odáig vezetett, hogy „Marci nem bírta tovább”. Ugyanis „halálra szekálta” azzal, hogy nem szól be elég keményen a polgármesteréknek, helyette a Radnóti-Lukácsi balos páros „hozzánemértésére” hívja fel a figyelmet ...meg hogy túl konstruktív az önkormányzatban, hogy „nem hajlandó szajkózni a Zoli által kitalált marhaságokat”, és nem hajlandó összejátszani a baloldallal, amit Varga Zoltán, a jobbik elnöke jó megoldásnak tart a Fidesz leváltására.

Magyarul: nem fekszik le a pártvezetésnek, neki a város a fontos.

Marci úgy látszik túl önálló, és értelmes ember, véleményünk szerint pont ezért lehet ilyen népszerű. Sokkal népszerűbb, mint Zolika. Talán ez a „fő bűne”

Abban szintén megoszlanak a vélemények, hogy helyesen tette-e, hogy lemondott. Többen úgy vélik, ki kellett volna állnia magáért és a választókért, maradni a képviselői székben, és ha Zolika tovább erőszakoskodik, kilépni a jobbikból, és függetlenként tenni, amit eddig tett. Tegyük hozzá, elég jól csinálta a dolgát, erről egy Dunakeszi közéletét jól ismerő személy nyílt levelében olvashatnak bővebben (itt).

Szóval a forgatókönyvek:

2016. július 21., csütörtök

Saját pártja akarja kinyírni a dunakeszi képviselőt

A következő levelet a szerző kérésére név nélkül közöljük. Ennek oka pedig az, hogy a szerző fél a következményektől. Ahogy ő fogalmazott: "szerintem a párt engem is kicsinálna".

Múlt héten egy vérlázító hír jutott tudomásra. Egy baráti körben folytatott beszélgetés során megtudtam, hogy Nyíri Márton jobbikos képviselőt saját pártja kényszeríti kilépésre.

Ismerőseimtől kért tanácsot, hogy mit tegyen, hogyan döntsön. Elmondásuk alapján egy ideje már vívódik a döntésen.

A jobbik 3 tagú helyi elnöksége ugyanis megbocsáthatatlannak tartja, hogy felsőbb pártpolitikai utasítás ellenére megszavazta a dunakeszi rendőrkapitány éves beszámolóját, ezért felszólították, adja vissza mandátumát.

Felháborítónak tartom, hogy egyetlen szakmai érv nélkül, csupán pártdiktatúra alapján lemondassanak egy olyan képviselőt, aki szívvel-lélekkel dolgozik a városért.

Így bukj gyorsan háromszázezret

Háromszázezer forintot elkölteni nem nagy kunszt. Nekem egy jó cipőboltban pillanatok alatt menne… De ha túllépünk a gardróbbővítés tematikáján, és munkában gondolkozunk, akkor sem okoz nagyobb gondot. Lukácsi Bálint, drogprevenciós tanácsnoknak azonban igen.

Dunakeszin évekkel ezelőtt létezett egy helyi szinten működő Kábítószer Egyeztető Fórum, aminek feladata a fiatalok (értsd 13-18 évesek) megfelelő tájékoztatása, illetve megóvása volt a kábítószer-használattól. Kvázi egy olyan csapatról van szó, ami a fiatalság nyelvén tájékozatta a leginkább veszélyeztetett réteget.

Az okát nem tudom, de a fórum megszűnt. A gimnáziumban dolgozik egy tanácsadó, és több helyről azt hallom vissza, hogy közvetlen és egyben profi szakember, hallgatnak rá a srácok. Ezt a támogatási pénzt mondjuk az ő munkájának kiterjesztésére, a fórum újraélesztésére költeni értelmes és hasznos dolog lett volna.
De hát hova gondolunk…!

Örök elégedetlenkedőnk, Mr. Lukácsi tavaly nyáron az Önkormányzattal pályázott és nyert 300 000 magyar forintot a föntebb említett helyi Kábítószer Egyeztető Fórum (KEF) újraindítására. Tekintettel arra, hogy Bálint a helyi erők ifjúsági- és drogprevenciós tanácsnoka, az összeget rábízták, végezze szépen a munkáját, tegye a dolgát, indítsa újra a fórumot.

2016. július 6., szerda

A Foci Eb margójára - olvasói levél

Köszönöm minden dunakeszisnek, azt a hangulatot, ahogy együtt szurkoltunk a főtéri sátorban! Baromi jó volt!


Ennek apropóján engedjék meg, hogy röviden elmondjam, mit is gondolok én Dunakesziről, a közösségről.
Ha valaki nyavalyog és a kákán is csomót keres, az általában csak bosszantó, de ha a városom közössége ellen mennek, az már fáj is. Ha pedig ezt politikusok teszik, az néha arra késztet, hogy ne hagyjam szó nélkül. Egy élményem szeretném elmesélni, ami napok óta a fejemben van. Talán kicsit messziről indul a gondolatmenet, de ígérem, rövid leszek.