2016. szeptember 23., péntek

Vonatgázolás Dunakeszin

Legutóbb szeptember 8-án történt. Sokadszorra. Az MTI mindössze egy sort adott ki az esetről:
"Halálra gázolt egy nőt a vonat csütörtökön Dunakeszi és Rákospalota-Újpest között – közölte a Mávinform."

Pedig ennél sokkal több van a háttérben.



A vonatgázolásokat általában "emberi gondatlansággal" szokták jellemezni. Ennek pedig oka van. Általában a lustaság és a sietség okán szoktuk megspórolni a kerülőt a biztonságos átkelőig, és nem számolunk az esetleges következményekkel, mert azt gondoljuk, hogy egy vonatot nem olyan nehéz észrevenni.

Az idős hölgy pár hete pont így járt. A gyalogos felüljáró alatt közvetlenül ütötte el a vonat. Azért, mert a felüljáró kis kerülője helyett, inkább a síneken való bukdácsolást választotta.

Lehetséges, hogy okkal? Talán már idős volt ahhoz, hogy a kis gurulós szatyorral és hajlott háttal megmásszon egy lépcsőt? De a mély és meredek árkok, a sínek, a murva ugyanolyen nehéz terep. Néhol még nehezebb is, mint a lépcsők.

Valószínű, hogy az idős hölgy nem érzékelte, hogy jön a vonat. De ha látta is, későn, és nem volt már ideje, ereje ellépni onnan. Ehhez fontos tudni, hogy Dunakeszi belterületén a sínek gumiágyban futnak, azért, hogy a közvetlenül sínek mellett élők nyugalmát védjék a zajtól, amennyire csak lehet. Emiatt a gyors személyvonatok halkan, szinte csendben közlekednek – nem sokkal hangosabbak, mint egy autó, viszont az autóval szemben sokkal nagyobb a sebességük és a féktávolságuk. Így a síneken nagyobb az átkelés veszélye, mint Dunakeszi utcáin.

Tehát a balesetben közrejátszhatott, hogy az idős hölgy hallása már nem volt tökéletes. Ugyanakkor nem csak az időskori nagyothallás lehet az oka annak, ha a hangtompított vonatokat nem halljuk.
Gondoljuk át, hányszor sétáltunk már hazafelé egy fáradt nap után fülhallgatón zenét hallgatva? Vagy hányszor sztoriztuk végig az utat családdal, barátokkal, belefeledkezve a telefonbeszélgetésbe? És gondoljuk csak végig, hogy gyermekeink is sokszor fülessel járnak-kelnek, nyomkodják a telefont, szinte teljesen megfeledkezve a külvilágról.

Azt gondoljuk, hogy velünk, a gyermekeinkkel, a szüleinkkel ilyen baleset nem fordulhat elő, mert mi odafigyelünk. Pedig a nyár elején nem egy idős ember halt meg ugyanígy, hanem egy fiatal srác.
Túl Dunakeszin, országosan évente több mint száz ember hal meg hasonló vonatgázolás miatt. Ők is odafigyeltek ...csak nem eléggé.

Tisztelt Dunakesziek! Használjátok a kijelölt vonatátkelőhelyeket. Akkor is, ha késésben vagytok, és kerülővel már csak a következő vonatot érnétek el. Van annak jobb módja is, hogy a helyi és az országos sajtó hasábjaira kerüljetek. És ami fontosabb: titeket is hazavárnak.