2016. november 16., szerda

Ovikori

Egy kedves ismerősünkkel történt beszélgetést próbáljuk meg rekonstruálni az alábbi írásban. Tudni kell róla, hogy a család jövedelme pont csak annyi, hogy nem szorulnak segítségre. A véleménye viszont annál gazdagabb. Sok vitán túl vagyunk már és a politikai nézeteink sem igazán egyeznek. De találtunk egy témát, amivel kapcsolatban hasonló élményeink, hasonlóan nagy örömünk van.

"Korizik a lányom. Olyan pici a lába, hogy azt gondoltam, akkora korcsolya a világon nincs.

De van (nevet) Ráadásul az edző bácsi szerint átlagon felül ügyes, csak a szokásos kezdeti biztonságkeresés lassítja még kicsit – ami azért érthető, mert alig múlt öt éves.

A pici még tavaly szeretett bele a korizásba, szerintem véglegesen, amikor volt jégpálya a Főtéren, és ráengedtük az egyik kolléganőmmel, mert én nem tudok korcsolyázni. Óvatosan, nagyon lassan pakolgatta a kis lábait, de akkora mosollyal jött-ment, hogy öröm volt nézni. Teljesen meghatódtam.

Aztán gondolhatod, hogy ezek után mennyire megörültem, mikor az óvónénije szólt még szeptemberben, hogy minden héten viszik a csoportot korcsolyázni a Megyeri útra. Hozzák-viszik, valami profi edzővel, öltözővel, menni is lehet megnézni, és nekünk semmibe nem kerül, az egészet az önkori fizeti. Te, szerintem én jobban örültem neki, mint a gyerek, pedig az ugrált.



Ha nem kapnánk ilyen segítséget, szerintem nemigen gyakorolhatná a korit és sosem derülne ki, hogy csak játszik, vagy akár tényleg tehetséges.

Tény hogy, hogy vannak dolgok amikre dühös vagyok, amikor város vezetőiről van szó, mert én nem tudom, hogy mi szerint találják ki, hogy mi a fontosabb, de hagyjuk is ...viszont ezt jól csinálják. Meg a Katonadombi gyereknapot is, meg a Feszt is jó ...de azért ezt a korit találták el igazán. Sőt, ugye tudom azt is, hogy az iskolában teniszezni meg úszni is viszik őket ugyanígy. De az még messze van.

Most azt várjuk, hogy a téren legyen már újra a jégpálya és megnézhessük, mennyit fejlődött. Jó Dunakeszin lakni."