2016. december 16., péntek

Jogerős ítélet: Demeter Róbert bűnös - 1 év próbára bocsátva

Megjegyzés: A címet helyreigazítottuk, mert bár a szövegben "próbára bocsátást" írtunk, a címben felfüggesztettet. És mint kiderült, a kettő között van némi különbség. Persze a lényegen nem változtat: Demeter Róbert bűnösségén.
A cikk további tartalmát bővítettük Demeter Úr nyilatkozataival és dokumentumokkal, amelyek igazolják az állításokat, vagy okot adnak feltételezésekre. Tehát:

Jogerős ítélet: Demeter Róbert bűnös - 1 év próbára bocsátva

Sőt most folyik ellene egy újabb büntetőeljárás is, nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás büntettének vádjával.
Ha nem tudja kicsoda Demeter Róbert, nem csoda, mivel soha nem élt városunkban és semmi egyéb sem köti Dunakeszihez. De ha mégis ismerősen cseng a neve, az azért lehet, mert az előbbiek ellenére igen aktívan posztol a Dunakeszi Polgárai Facebook csoportban. Ő az, akinek szinte minden megszólalása arról szól, hogy éppen kit szeretne börtönbe juttatni. Aztán ismerős lehet még onnét is, hogy az elmúlt 2 évben az MSZP-vel összedolgozva, 33 adatigénylést kért az önkormányzatunktól. (Az atlatszo.hu publikus nyilvántartása alapján.) Aminek eredményeit aztán soha semmire nem használta. Itt van hát az ideje, hogy Dunakeszi legnagyobb troll-celebjét megismerjük közelebbről is.

2016. december 15., csütörtök

Acsarkodik a boldogan korcsolyázó anyuka

Kint voltunk a hétvégén az adventi vásáron a Főtéren. Mire eljutott hozzám az esemény Facebookon, már rengetegen jeleztek vissza és jó páran indították meg komment-háborújukat az eseménynél: hogy miért van az, hogy nem a Casalgrande téren lesz, mint régen, stb.

Kicsit a búcsúra hajaz az egész helyzet, hiszen ott pont ugyanez volt, sokan a Liget utcai, búcsúnak nem nevezhető kirakodós zsibvásárt hiányolták és ócsárolták a főtéri kultúrprogramot. A bökkenő ott van, hogy mind a búcsúnál, mind a vásárnál azok voltak a helyszínen a leghangosabb élvezők és éljenzők, akik a Facebookos eseménynél a legnagyobb károgók voltak. Egyszerűen lebuktak.

Vasárnap, mikor kimentem a gyertyagyújtásra, (meg hogy igyak egy jó forralt bort és vigyek egy finom vaníliás kürtőskalácsot a mamának, mert nagyon szereti), arra lettem figyelmes, hogy pár anyuka hangos nevetéssel örül a koripályának a kb. ovis – kisiskolás gyerekeikkel együtt. Figyeltem őket és ismeretlenül is osztoztam kicsit az örömükben. Örömmel konstatáltam, hogy milyen szép a vásár, ráadásul még műsor is van hétvégenként.


Hazaérve, gondoltam megnézem mi lesz jövő hétvégén, mert a postás sajnos elkerült a szórólappal, és ahogy végigpörgetem az eseményt, az acsargók között ott a korizós boldog anyuka. Szerencsére jól felismerhető volt a fotója szerint...
Na hogyan is van ez a dráma? Akkor vagyunk trendik, ha anyázunk és szidjuk a rendszert, bármit is csinál? De közben teliszájjal, önfeledten élvezzük? Szerencsétlen képmutatók.

S hogy szerintem mi a tanulság?
Vállaljuk fel a véleményünket: Ha haragszunk valakire, mondjuk meg neki, de ismerjük el azt is, ha jót csinál. Mert például igencsak jó lett ez az idei koripályás vásár!