2017. december 12., kedd

Elúszhatnának már a problémák

És még egy írás jött uszoda ügyben, részben a mi írásunkat is ostorozva...

Nos, a magyar nép apraja nagyja nem a jókedvéről híresült el, ezt már megszokhattuk. Dunakeszi miért is lenne kivétel ez alól? Nem jó, ha esik az eső, de az sem, ha süt a Nap, mert ugye akkor belesüt a szemünkbe, meg hát túl meleg is lesz egy idő után. A tél se, a nyár se, a tavasz sem, mert pollen szezon van, ősszel meg mindenkinél beköszön a depresszió. Pontosan ez a helyzet szeretett kis városunkban is.

Számos megosztó véleményt, dühös reakciót olvastam az uszodával kapcsolatban. Miért „csak” sportuszoda? Miért nem lehet pancsolni? 8:00-tól a gyerekek úszásoktatása van, de nekünk miért kell elhagynunk 7:30-kor a medencét? Nem látom az időt. Hideg a víz, kicsi az öltözőszekrény. De a legnagyobb probléma, ami terítéken volt, hogy MIKOR LESZ MÁR USZODA? Mert ugye már mindenki nagyon várta…


2017. december 11., hétfő

Tanuljuk az uszodát

Megnyílt „AZ” uszoda. Hurrá! Vannak ugyan gyermekbetegségei, mint minden állami intézménynek, de kétségtelenül ott van és lehet úszni.

Reggel is. Persze reggel 8 helyett, 7.30-kor tessékelnek ki minket a vízből, ami bosszantó, mert 8-ig ígérték. De némi kárpótlást ad, hogy 6.00-tól 7.30-ig Bástya elvtársként, szinte egyedül birtokolhatjuk a vizet. Még. Amíg Dunakeszi sportos lakóinak le nem esik, hogy van már uszoda.


Szóval van uszoda.

Varga for President?

Talán mindegy is, hogy Varga Zoltán Péter a Jobbikot, vagy más pártot képviseli, mióta a Jobbik radikális változása a balra puhulást jelenti. Már nem lehet tudni, hogy ki kivel van, de talán az ideológiának helyi szinten nincs is jelentősége. A város képviseletének szempontjából inkább a személyek fontosak. Milyen képességeik vannak, mit tudnak tenni a városért, mint tudnak adni a városnak?


Nincs kétségünk afelől, hogy a Varga Zoltán Péter nem csak országgyűlési képviselőként fog elindulni, de polgármesterjelöltként is. És lássuk be, ez nem is olyan ördögtől való. Egyrészről joga van hozzá, másfelől a Jobbik berkein belül már jócskán megdolgozott ezért a lehetőségért. Annyi pozíciót halmozott már fel, és egy potens jelöltet sem hagyott maga körül, hogy a döntés valószínűleg automatikus.
A kérdés már csak az, hogy miért lenne jó Dunakeszinek, ha bármelyik pozíciót elfoglalhatná?

2017. október 19., csütörtök

Közétkeztetési kukacoskodás

Egy kétgyermekes anyuka küldött nekünk felháborodott levelet arról, hogy mi miért nem foglalkozunk a Dunakeszi egyik menzáján talált kukaccal. Felháborodását erősítette, hogy a gyermekei is azt ették (de ők kukacok nélkül).

Erre csak azt tudtuk válaszolni, hogy az országos médiában megjelent információkhoz nem tudunk érdemben hozzátenni. Ha csak annyit nem, hogy természetesen a szülőkkel megegyező véleményt valljuk, miszerint azonnali vizsgálat szükséges a közétkeztető konyháján, az alapanyagok beszerzését és tárolását is illetően. Ha pedig a vizsgálat eredménye hanyagságot vagy szabálytalanságot tár fel, akkor szerződést kell bontania az önkormányzatnak a partnerrel.

Aztán még váltottunk pár üzenetet a menzai koszt minőségéről is, ami közben egy érdekes aspektus került elő. Egy általános jelenség, mint inkább lokális probléma: A gyermekek nem szeretik a menzás kaját.

2017. október 10., kedd

Varga másnak ásott vermet, de maga esett bele

Már boldog és boldogtalan is megírta, sőt az országos sajtó is tele van azzal, hogy a DK-s Radnóti Henrik mindösszesen 35 ezerért hazudott és csalt.

Szép történet. De az üggyel kapcsolatban történt valami más is, egy ugyanennyire gerinces sztori, ami eddig valahogy nem került reflektorfénybe.

2017. október 1., vasárnap

Dunakeszin is összefeküdt a Jobbik a baloldallal [Origo]

Avagy durván visszanyalt az óriás fagyi.


Mi is meg akartuk írni, de elkéstünk. Így változtatás nélkül közöljük az Origo írását. De nekünk kicsit több képünk is van :)

Pénteken írta meg a Simicska-féle Index, hogy a „gonosz” fideszes vezetésű dunakeszi önkormányzat hogy elbánt szegény, beteg Radnóti Henrik DK-s képviselővel egy vitatott orvosi igazolás kapcsán. Ugyanis a képviselőtestület megvonta Radnóti tiszteletdíját, mivel a képviselő nem volt jelen egy testületi ülésen nyáron, és később nem sikerült a távollétének okát a fenti orvosi igazolással megfelelőképpen alátámasztania. A helyi jobbikos Varga Zoltán Péter Facebook-oldalán fakadt ki az eset - szerinte -igazságtalansága miatt. Az Origo birtokába jutott képek viszont azt igazolják, hogy a DK-s képviselő egy családi biciklitúrán „kezeltette” magát az ülés időpontjában.

Durván visszanyalt az az óriás fagyi

2017. június 25., vasárnap

Egy múló momentum Dunakeszin

Lehet, hogy lilára váltott a lassan követhetetlen utat bejáró Lukácsi Bálint? Most épp a Momentum Mozgalom a trendi baloldali ellenzék, és egyben hatékonyabbnak is tűnik a többinél, így nem kizárható, hogy Lukácsi szépen fel is ül erre a hullámra, mint tette annó az LMP-nél is


2017. június 8., csütörtök

Mennyit ér egy Gyereknap?

Számos pro és kontra érvet olvastunk a Facebook kommentek között, illetve egy olvasónktól felháborodott megkeresést is kaptunk a május végi Gyereknappal kapcsolatban.
Nem akarunk Önök helyett dönteni, hiszen nagy skálán mozogtak a vélemények: egyesek szupernek, mások túl drágának titulálták. Ezért mi úgy döntöttünk, felsorakoztatjuk a kinyilvánított véleményeket és döntsenek Önök.

2017. május 30., kedd

Azbeszt vagy nem azbeszt?

Április végén tört ki a tömeghisztéria, hogy valaki tudja, hogy valakinek az ismerőse látta, hogy a régi homokbányához hozták a volt PeCsa azbeszttől hemzsegő sittjét.

A régi homokbányába (Dunakeszi és Göd között, Göd felé a Fő út jobb oldalán) rendszeresen érkezik építési hulladék a fővárosból. Inert hulladéklerakó lévén főként kitermelt földet, sittet hoznak, illetve olyan anyagokat, amik nem szennyezik a környezetet, és nem károsítják az emberi szervezetet.

Az azbeszt nem egy ilyen anyag. Egyrészt csak betonba öntve lehet hulladékként tárolni, másrészt, amiért félnünk kell tőle, az az a tulajdonsága, hogy levegővel érintkezve a szemcséi leválnak a paláról, majd ott keringenek tovább – míg valaki mondjuk be nem lélegzi.


2017. május 20., szombat

Így vezetne várost az ellenzék

avagy „van moslék a repertoárodban bőven János”

Hihetetlen csörtének lehettünk szemtanúi a múlt héten a Dunakeszi Polgárai csoportban. A csoport adminisztrátora és önjelölt rendfenntartója, a magát civilnek valló, de köztudottan Jobbik szimpatizáns Molnár György („az én torkomnál nincs ott a sarló, a fejem fölött meg a kalapács”) veszett össze – nem is kicsit – a már többször bemutatott, de még többször bűncselekményekért elítélt, lemondani is képtelen MSZP-elnökkel, Fári Jánossal.

Fári János és Molnár György
Hogy a vita miért indult, nem tudni.

Minden esetre érdemes beleolvasni, hogyan vitázik két olyan ember, aki mindig mindent jobban tud, de olyannyira, hogy a városvezetést is a nyakukba vennék (Isten óvjon minket…).

Míg Molnár György szerint a Fárinak „sok moslék van a repertoárjában”, „pihennie kell kicsit, míg kialussza alkoholmámorát”, ráadásul egy „meghasonlott Lenin angyalka”, addig Fári szerint Molnár „előrehaladott elmebajban szenved” és „bigott, hazudozó, bekattant önjelölt, aki szentül meg van róla győződve, hogy csakis neki van igaza”.

És az abszolút kedvenc, amit viszont sokan megfogadhatnának Molnárnak: „Aludd ki magad, de előtte dobd el a vörös csillagot is jó messzire. Hallom a sarlót már eldobtad. Aztán hányj egy nagyot, hogy minden rosszindulat és gonoszság kigyüjjön belőled.” Ámen.

2017. május 4., csütörtök

Vili papa beszólt

A minap egy Facebook csoportban olvasgatva akadtam Vili papa kommentjére. Nem is az az érdekes, hogy min pöccent be, hanem hogy milyen frappánsan osztotta le a "fejlődés feljelentgetőit".


"Janikám (Fári János, MSZP- a szerk.)! Engem nem lehet megfélemlíteni! Igen nagy csoda lenne ha engemet koncnak használnának fel! Hisz életembe nem találkoztam -beszéltem egyik általatok mocskolt vezetővel se! A Erdésszel cca 5 éves lehetett amikor pacsiztam , mikor az édesapjánál voltam akivel igen jó kapcsolatot ápoltam! Én csupán azt vallom, hogy jól vezetik a Várost jelenleg,ragyogó az ügyfél szolgálat ,minden működik patentul ami a város feladata (!) és épülünk igen gazdagon! Dől a lóvé és élvezzük a kormány bizalmát! Kell ennél több? Kinek kell az általatok preferált amatőr politikai gittegylet? Nem tudnátok elvezetni egy háztartást se, nem hogy egy ekkora Várost! Megéreztétek a lóvé szagát aztán az motivál titeket! Már a kényelmi szolgáltatásokat kezdi kialakítani a Város Dunai strandot, a Balatoni nyaralót, sport létesítményeket stb! Ti viszont semmit se csináltok a városért, azon felül, hogy Te meg egypár félkegyelmű vergődtök, fikáztok és jelentgetitek fel a fejlődést, mert az a paranoiás képzetetek az hogy a fejlődést a lopás generálja! Persze nem is tudtok mást mondani! Ezt megtehetitek büntetlenül és mégis kaptok felületet a politikai zavarodottságotok kinyilatkoztatására! Az meg, hogy mennek a levesbe a jelenlegi vezetők, nem biztos, hisz teli a bogrács a baloldal liberális kakasainak aprólékjával..."

2017. április 26., szerda

Posta vagy mi...

A heti négy munkanapból (a húsvétra való tekintettel azon a héten kimaradt a hétfő) három alkalommal láttam a postás biciklijét a kocsma kerítésének támasztva munkaidőben. Én szabin voltam, leveleket, számlákat hetek óta nem kapok, vagyis csak elvétve, ezért figyelni kezdtem, hogy történik-e valami a postaládák körül.


Na, ott nem, az égvilágon semmi nem történt, a talponállóban viszont gondolom annál több minden. Ahogy a dunakeszi Facebook-csoportokat böngésztem, hasonló problémával többen is szembesültek. Nem gondolom, hogy a lakótelepnek és a Széchenyi utcának ugyanaz lenne a kihordója, így duplán érdekes, hogy nem csak egy, de ezek szerint több postás is az italpultot (vagy bármi mást) támasztja munka helyett.

Pár hónapja nem érkezett internet-számla, gondoltam az ÁFA- csökkentés olyan jól sikerült, hogy már fizetni sem kell… De kell, tudtam meg, miután számla híján nem fizettem és három hónap után kikapcsolták az internetemet otthon. Ezek után már gyanakodni kezdtem, mikor a villanyszámla nem érkezett meg a szokásos időben a múlt hónapban. A szomszédokkal nem igazán kommunikálok, de kivételt tettem, és rá kellett jönnöm, hogy elég sokan járunk ugyanabban a cipőben. Én elhiszem, hogy postásnak lenni már nem akkora jóság, mint volt a szocializmusban. Rosszul fizető, méltatlanul hálátlan pozíció. De miért az egyszerű, hétköznapi embert kell újra szivatni?

Tudom, én, illetve mi, akik minden hónapban „epekedve várjuk” a rezsiszámlát, vagyunk a ranglétra alján, így a Magyar Posta csúcsán lévő magas, és az alján lévő rendkívül alacsony fizetések levét mi isszuk meg. Azt is benyeltem, hogy hosszú a sor, nagy a várakozási idő és még a nyitva tartás sem túl barátságos a postahivatalban. De hogy eljussunk odáig, hogy ha valamit nem tértivel, vagy ajánlva adnak föl, akkor azt meg sem kapom… az azért már sok!

Ideje lenne a Postának kicsit összekapnia magát – bért emelni, és nem ilyen hanyag, felelőtlen munkaerőt alkalmazni, már tisztelet a kivételnek.

2017. április 9., vasárnap

Dugókeszi

Örömünnep volt amikor bejelentették, hogy a gödi Samsung-gyár bővítése miatt nemsokára megkezdődik a Budapest – Vác közötti M2 szakasz bővítése. Akkor viszont lehervadt a mosoly, amikor kiderült hogy az elkészülésig számolt kb. 2,5 év milyen lezárásokkal fog járni.

A napokban tartott lakossági fórumra nem tudtam eljutni, de egy cikk szerencsére egész jól összefoglalta az ott elmondottakat.

A beruházásról röviden: az előzetes tervek szerint az új útszakaszt 2019 őszén adják át, kétszer két sávon lehet majd közlekedni, maximum 110 kilométeres sebességgel. Közel 20 kilométernyi utat kell majd felújítani, összesen több mint 30 milliárd forint értékben. A tervek szerint kétszáz méter hosszúságban három és fél méteres zajvédő fal is lesz.

Ha minden igaz, a munkákat április végén kezdik, a lezárások nyáron kezdődnek. Nyártól 2019 őszig 26 – 28 hónap fog eltelni (de mindig van csúszás…). Ez a 26-28 hónap olyan torlódásokkal és dugókkal lesz tele, hogy még az Árpád híd is irigykedni fog csúcsidőben, villamossal ütköző gépjárművel a „hátán”.


Ha lezárják az M2-t, még ha csak fél pályán is, az egyet jelent:
annak a több tízezer autósnak egy jórésze, akik Vácról, Sződligetről, Gödről és Dunakesziről Budapestre járnak dolgozni, az autópálya helyett a dunakeszi fő utat fogja választani, ahol a ma tapasztalható reggeli és esti dugó könnyed szórakozás ahhoz képest, ami itt bő két éven keresztül várható.
Ezzel szerencsére a polgármester is tisztában van és „finoman jelezte” hogy a lezárással ellehetetlenítik Dunakeszi közlekedését.. Sőt, ahogy a városi hírlevélben olvasható, nyílt levéllel fordult Seszták Miklós miniszterhez, hogy tegyen valamit az ügy érdekében. Nem tudom, hogy reálisan mi lehet a tárgyalás eredménye, de legalább nem nézi tétlenül.
Bízzunk benne, hogy az illetékesek valamennyire újragondolják a korlátozásokat.

Viszont addig is, szerintem mindenki vegyen egy biciklit. Azzal gyorsabb lesz a közlekedés, és még a levegő is tiszta marad.

2017. március 27., hétfő

Komment kampány a katolikus iskola ellen

Nem igazán értem azt a negatív megközelítést, filozófiát, mely a Dunakeszin létesülő katolikus általános iskolát lengi körbe. Azt hittem, hogy az internet bugyrait vizsgálgatva már jelentősen megnövekedett az ingerküszöböm, és nem tudnak már kommentek meglepetést okozni. Pedig dehogynem...

Egyszerűen nem hittem a szememnek, mikor elkezdtem olvasni a katolikus iskoláról megjelent cikkekhez érkező kommentháborút. Elgondolkodtam, hogy láttam-e már valaha egyszerre egy helyen ennyi hitehagyott, kiábrándult, kiégett és céltalanul a világban lézengő embert, mint ott, az alatt az egyetlen árva cikk alatt.

A már korábban is bemutatott, jogerősen rágalmazásért elítélt Demeter Róbert vitte a prímet. Véleménye szerint nem kell katolikus iskola, mert a világon a vallás gyilkolta meg a legtöbb embert, nem kell azt tovább terjeszteni meg támogatni. (Csak így zárójleben szeretném megjegyezni, hogy ez a mondat a nagy kommunista vezér és diktátor, Mao Ce-tung legtöbbet idézett gondolata)

2017. március 13., hétfő

Torta után egy fagyi?

Pár napja vettem észre azokat a kis videókat meg cikkeket az interneten, amelyek egy-egy cukrászdát mutatnak be. Reklám, gondoltam... Biztos valami megállapodást köthettek a sajtóval, hogy reklámozzák magukat pár PR-cikkel. De miután az a cukrászda is feltűnt, ahova én is járogatok, gondoltam, már csak beleolvasok. Így derült ki számomra, hogy egy verseny miatt írnak róluk.

Gondolom az országtorta mintájára hirdették meg a Város Tortája versenyt. Az országtortákat mindenki szereti, van egy kis identitáserősítő hatása, hiszen mindenki kicsit büszke rá, hogy ez csak a miénk, értünk és nekünk készült. Ez tök jó. És Dunakeszire is ráfér egy kis identitáserősítés, hiszen míg a régi dunakesziek kifejezetten büszkék arra, hogy itt élnek és a helyi hírekkel is képben vannak, addig az új lakóparkok polgárai szerintem nem igazán vannak tisztában vele, hol is telepedtek le.

Dunakeszi strand

Mostanság Dunakeszi strandos cikkel, bejegyzéssel, véleménnyel van tele a Facebook. Egészen eddig az volt a probléma, hogy nem volt strand. Most meg úgy néz ki, hogy már az is probléma, ha lesz.

"Munkaköri kötelességünk" követni a Dunakesziről szóló cikkeket, híreket, így igen gyakran találkoztam azzal a felhívással, hogy „szerezzük vissza a strandot!”. Na de az sosem volt nekem világos, hogy hogyan. Kicsit olyan ez, mint a South Parkban a gyatyalopó gnómok gondolkodása: odalopózunk, elcsenjük a gatyákat ...és profit. Kár hogy a gondolatmenetből hiányzik néhány fázis. Ahogy a "szerezzük vissza a strandot" folyamatból is.

Na de pontosan mi is itt a gond?

Anno volt a tévében egy riport, hogy a strand területe a városé, de a Fővárosi Vízművek megtiltotta, hogy a területet strandként hasznosítsuk. Szóval a terület valójában megvan, de nem lehet belőle strandot csinálni (az ott álló peres építménynek ehhez nincs köze.)

2017. február 25., szombat

Új értelmet nyert a kollektív büntetés fogalma

Felújították a Pálya utcát, ahol mindenki suhant, mint a szélvész, teljesen mindegy, hogy konkrétan mennyi is a sebességhatár. Az önkormányzat erre népnevelésbe kezdett, kitett egy lámpás sebességmérőt. Na de nem az ismert fajtát, hanem egy okosat.


Hogyan működik?

Jobbról balra előz a mentős

Évekkel ezelőtt volt napirendben Varga Zoltán fájó pontja, a nappali sürgősségi ügyelet átszervezése, melynél ő maga – diploma híján – sofőri szolgálatot teljesített. Most baloldalon kezdték el újra fújni a lufit.

Aki nem tudná, hogy pontosan miről van szó, annak igyekszem nagyon tömören összefoglalni.

A sürgősségi betegellátást az ország egész területén az Országos Mentőszolgálat biztosítja. A Dunakeszin bekövetkező baleset vagy súlyos rosszullét esetén a segélyhívás a regionális mentésirányító központba fut be, ahol azonnal riasztják a legközelebbi, megfelelő mentőegységet - az esetek többségében a legmegfelelőbb segítséget a helyi, Dunakeszi Mentőállomásról induló mentőautók riasztása jelenti.

Ezzel szemben Dunakeszin 2008 és 2013 között emellett működött egy másik nappali sürgősségi ügyelet is, melyet az Önkormányzat is támogatott önkéntesen vállalt tevékenységként évi 7-8 millió forintból. Az alapítványi formában működő társaság anno azzal a kéréssel fordult ugyanis az önkormányzathoz, hogy segítsen nekik az elindulásban úgy 1-2 évig, aztán ők utána megállnak majd a saját lábukon a megszerzett adó 1 százalékokból meg a támogatásokból. Valamiért ez nem így történt. Időben és pénzben is egyre többet kértek, míg a város megálljt parancsolt, és rendet rakott az ügyben, ami valójában egy zavaró párhuzamosság volt az OEP által finanszírozott rendszer mellett.

Már csak azért is kellett a rendrakás, mert az alapítvány a kapott támogatással nem tudott elszámolni, mert a pénz "valahogyan" egy Kft.-hez vándorolt. Ha az értesüléseink nem csalnak, a mai napig 22 millió forint lóg a levegőben – elszámolni nem tudnak vele, visszafizetniük nincs miből, a NAV próbálja behajtani. Így most azt várják, hogy elévüljön a sztori.


De túl az "elveszett" pénzen, azért Dunakeszi kicsi falu, és a mentőbe fixen beszerelt saját gyerekülés, meg a szírénázva rohanás az Auchanba, hogy le ne maradjanak az ebédről, azért még előkerülnek a folyosói beszélgetésekben.

2017. február 19., vasárnap

Megérte lopni?

A jó Isten tízparancsolatának nyolcadik pontjában azt üzente nekünk, hogy ne lopjunk. De mi van, ha mégis?

Ellopni, eltulajdonítani, elcsenni, elrabolni – négy szó, de mégis ugyanazt jelenti, akár fizikai, akár megfoghatatlan kategóriába is soroljuk a cselekedet tárgyát. Magasztos formában elrabolhatjuk valaki szívét, kevésbé fennkölten lophatjuk valaki idejét, de eltulajdoníthatjuk valaki gondolatait, ötletét (ilyenkor mondjuk, hogy valaki idegen tollakkal ékeskedik – milyen gyönyörű is a magyar nyelv…). A szó legszorosabb értelmében viszont a lopás bűncselekmény. De honnan a téma?

Nemrég olvastam az interneten, hogy február elején egy középkorú férfi az egyik dunakeszi bevásárlóközpontban elvitt egy kasszánál felejtett pénztárcát, majd ügyesen le is kapcsolták.

Varga elnök úr támogatja a balra fordulást

A Jobbik országos elnöke, Vona Gábor a hagyományoknak megfelelően az idei évet is egy évértékelő beszéddel nyitotta. A rendezvényen (hogy meglepetésként, vagy sem) adta át petícióját az az ötven alapszervezet, mely nem ért egyet a párt új irányával.

Egy kis előzmény: tavaly májusban maga Vona Gábor jelentette be, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom mostantól nemzeti néppártként szolgálja és képviseli a magyar nép érdekeit. Emiatt a deradikalizálódás miatt támadt zúgolódás a Jobbik radikális követőinek soraiban, köztük például a Magyar Gárdánál is (nehéz követni, hogy most épp hogy hívják épp őket, de Magyar Gárda fog maradni a köznyelvben), melyet egykoron maga Vona Gábor alapított. Ők szépen módjával vissza is kérték Vonától egyik jelképüket, az egyenruhának számító, Árpád-sávos zászlóval ellátott mellényt, melyet azóta sem kaptak vissza.

2017. február 3., péntek

Könnyű álmot hozzon az éj, legyen könnyű nektek a föld

Borzasztó tragédia rengette meg az országot január 20-án. Mindenki emlékszik a pillanatra, amikor megtudta: Január 20-án éjjel az olaszországi Verona közelében balesetet szenvedett egy magyar fiatalokat szállító busz, tizenhatan meghaltak, huszonhatan megsérültek. A buszon többségében a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói, volt diákok, tanárok és egyikük családja utazott.


A balesetet követő két-három napban egy nemzet fogott össze. Szándékosan nem országot írtam, hiszen az összefogáshoz az égvilágon semmi köze nem volt az országhatároknak. Olaszországi magyarok, hazai magyarok, akik beszélnek olaszul, pszichológusok, taxi- és sofőrszolgálatok, és ki tudja még ki… Mind azon voltak, hogy valaki gyászán, valaki fájdalmán, veszteségén enyhíteni próbáljanak… Szállást, ruhát, tisztálkodási lehetőséget, fordítást, segítséget ajánlva, vagy azért, hogy táplálják hitét, abbéli reményét, hogy hozzátartozója él, lélegzik, félelemtől sokkos állapotban várja, hogy magához ölelje valaki otthonról.

Mindenki megrendülten olvasta, hallgatta, nézte a híreket és mindenki osztozott a gyászban. Mert ilyenkor akaratlanul is előtör a gondolat: lehetett volna akár az én gyermekem, az én testvérem, az én unokám is. Mindenkihez közel került az a felfoghatatlan fájdalom, amit közeli hozzátartozónk – szülőnk és gyermekünk elvesztésekor érzünk. Talán ez a „közvetlenség” volt, ami annyi embert megindított, útnak indított. Talán ez volt az oka annak, hogy a két érintett ország vezetése és a konzulátusok is éjt nappallá téve segítettek a hozzátartozóknak, hogy az elképzelhetetlen fájdalom közepette ne azon kelljen gondolkozni, hogyan és milyen áron vihetik haza szeretteiket.

Talán ez volt az oka annak is, hogy sok szülő – köztük az enyémek is - felidézte saját gyermekei buszos kirándulásának emlékét; az izgalmat, amit akkor érzett, míg csemetéje úton volt. Hogy addig nem nyugodott, míg ő haza nem ért, ébren várt, akár hajnalig is, hogy megölelje gyermekét.

Talán ez volt az oka, hogy a tragédia másnapján sokaknál teljesen máshogy hangzott a telefonba suttogott köszönés, és a búcsúzás, hogy „Szeretlek Anyukám.”

Mert kimondatlanul is, de mindkettőnkben ott bujkált, hogy sosem fogjuk megtudni, melyik köszönés az utolsó.

Egy dunakeszi család sem számított arra, hogy átél egy ilyen utolsót – a buszon volt többek között egy 16 éves fiú is, Simonffy Botond, a Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub egyik alapító játékosa. Szörnyű volt érzékelni, hogy a távolinak tűnő, megrendítő baleset szelleme, hogy jön közelebb és közelebb, és válik a tragédia szinte kézzel foghatóvá, közelivé. 21-én, a baleset másnapján, ismerősök és ismeretlenek zarándokoltak a Radnóti Miklós Gimnázium tornacsarnokához, hogy gyertyát gyújtsanak, miközben sorra jelentek meg az emlékvideók, fotók, melyeket barátai készítettek. Botond, ha a sajtóból nyert értesüléseink nem csalnak, ma tér vissza magyar földre, így a temetés várhatóan két-három héten belül lesz.

A Pirítós írói nevében ezúton szeretném kifejezni mély együttérzésemet és őszinte részvétem a gyászolóknak.

2017. január 19., csütörtök

A gyerekek vizes haján spórol az Aquaworld?

Nem szeretnék bőlére eresztett bevezetőt. Szülőként igen érzékenyen érintett, amikor az iskolai tornaóra keretében működő úszás után vizes hajjal kellett a gyerekeknek a mínuszokban kijönni az Aquaworldből. Csak mert az Aquaworld tisztelt vezetése pitiáner módon lehetetlenné tette a gyerekek hajának megszárítását.


Lopott hangszerek és egy fura alapítvány

Eléggé kaotikus a Szuppán Irén Alapítvány és a Farkas Ferenc Művészeti Iskola viszonya, de egy biztos: nagy ott a feszültség. Tekintve, hogy írásokból, kommentekből, folyosói beszélgetésekből nyilatkozatokból és posztokból akat szép számmal, nekiláttunk kihámozni a történetet. Tehát adott egy alapítvány, melyet azért hoztak létre, hogy egy művészeti oktatási intézmény fennmaradását és működését szolgálja. Alapítványi formában ugyanis sokkal több állami, illetve magán pénzt lehet szerezni.

Józan paraszti ésszel: mire kellhet pénz egy művészeti iskolának? Hangszerekre és kottákra a zenészeknek. Cipőre a táncosoknak, jelmezre a színjátszósoknak. Ösztöndíjakra, hogy a hátrányos helyzetű tehetséges diákok se legyenek kirekesztve az oktatásból. Logikus módon, ezeket a felsorolt dolgokat meg lehet venni az alapítványi pénzből, azaz pályázati forrásokból és az önkormányzati támogatásokból. Mert amíg az iskola egyetlen és hivatalos alapítványa a Szuppán Irén volt, addig az kapta az önkormányzati támogatásokat is.

Történt ezután, hogy cserélődött az intézmény vezetősége, Farkas Pál ült az igazgatói székbe, amivel páran nem értettek egyet. Történetesen azok, akik az alapítványt legfőképpen kezelték. Szembefordultak az iskola vezetésével, míg a tanárok többsége az új igazgató mellé állt. Az iskola tanári karából egy kisebbség kiszakadt, és mivel az alapítványosok besértődtek, kellett egy új alapítvány, ami a továbbiakban ténylegesen tudja támogatni az iskolát. Létrejött az iskola új hivatalos alapítványa, ahová jelenleg pl. az adó 1 %-át is adhatjuk majd, és ahová azóta az önkormányzati támogatás is érkezik.


Nagyon úgy tűnik, hogy a besértődött Szuppán Irén Alapítvány támogató tanárai az alapítványi/állami fenntartású iskolában elkezdték öncélú haszonszerzésre fizetőssé tenni az óráikat. Ergó, vállalkozói tevékenységet folytattak – sem bérleti díjat, semmilyen részesedést nem fizetve az iskolának, annak ellenére, hogy ott kvázi egy üzleti tevékenységet folytattak.

2017. január 9., hétfő

Varga, a "piszkos trükkös" puccsmester

Hát úgy tűnik, hogy Varga Zoltán Péterrel kapcsolatban úgy 2-3 hetente kapunk valami írást. Még novemberben érkezett egy láthatóan csak erre a célra létrehozott emailcímről egy levél az alábbi történettel.
Sajnos egy kavarodás miatt csak december második hetében olvastuk, de már nem tudtuk felvenni a kapcsolatot a szerzővel. Aztán Demeter Róbert és Fári János büntetőügyei kicsit háttérbe szorították a megjelenést; nem szerettük volna, ha Varga sztorija elsikkad a szoci elnök önvallomásának árnyékában. De tekintve, hogy Nyíri Márton tanár úr kinyírása miatt mi vállaltan nem szimpatizálunk Vargával, az első adandó alkalommal (most) változtatás nélkül közöljük az email tartalmát.

Egy két gondolat a sziveszteri durrogó piromániáról

Nem is kellett megvárni a Szilvesztert ahhoz, hogy egymásnak essenek a petárda/tűzijáték ellenzők és támogatók. 2016-ban már Karácsonykor forrtak az indulatok a Facebookon. Egymást érték a riadt kutyás, macskás posztok, de részemről például semmilyen háziállat nem kellett ahhoz, hogy csúnyán nézzek, mikor elkezdődött a korlátlan puffogtatás.

Kicsit olyan ez a szilveszter, mintha háborús övezetben lennék – a belsőkertes, jó akusztikával rendelkező társasházunk udvarán csak úgy ropognak a petárdák és a rakéták. A hangok megsokszorozódnak a visszhang miatt, az egyik szomszédnál a 10 hónapos gyerek üvöltött, a másiknál a kiskutya. Köztük meg én, mert féltettem az erkélyem. Mint utóbb kiderült, nem is alaptalanul, hiszen a Barátság u. 25-ben is kigyulladt a nyolcadikon egy erkély, mert a ház előtt "ünneplőknek" köszönhetően odaröppent egy rakéta.

Félreértés ne essék, szeretem a tűzijátékot. Éjfélkor nagyon is szerettem a Főtéren. De otthon, este 8-tól 11-ig, meg hajnal 3-kor már nem annyira.

Arról nem is beszélve, hogy január elsején hogy néznek ki az utcák, mert az "ünneplőnek" eszébe sem jut egy kukáig elvinni az indítódobozokat, vagy összesöpörni a visszahulló maradványokat. Még a Duna-parton is lépten-nyomon kiégett dobozokba botlasz.


A legszebb az, amikor az utca végén lakó "ünneplő" társaság eljött a szomszéd házig, mert nehogy már az ő házára, kertjébe, autójára essen vissza a szemét. Ne az ő háza gyulladjon ki, vagy az ő autójának fényezése égjen meg. Meg aztán majd a kiválasztott ház lakói eltakarítják a szemetet, ha nem tetszik nekik. Hát nem intelligens az ilyen?

Az az igazság, hogy az önkormányzat helyében valami helyi rendeletben szabályoznaám az ilyen jellegű szemetelést, károkozást, és az engedélyezett keretidőn kívüli rakétázást, egyebeket. Úgy büntetném, hogy az fájjon.

Ha van kedvetek, kommentáljatok be a Facebook postunk alatt, hogy ti mit csinálnátok, hogy az élményre emlékezzünk, ne a bosszúságra.