2017. január 19., csütörtök

A gyerekek vizes haján spórol az Aquaworld?

Nem szeretnék bőlére eresztett bevezetőt. Szülőként igen érzékenyen érintett, amikor az iskolai tornaóra keretében működő úszás után vizes hajjal kellett a gyerekeknek a mínuszokban kijönni az Aquaworldből. Csak mert az Aquaworld tisztelt vezetése pitiáner módon lehetetlenné tette a gyerekek hajának megszárítását.


Lopott hangszerek és egy fura alapítvány

Eléggé kaotikus a Szuppán Irén Alapítvány és a Farkas Ferenc Művészeti Iskola viszonya, de egy biztos: nagy ott a feszültség. Tekintve, hogy írásokból, kommentekből, folyosói beszélgetésekből nyilatkozatokból és posztokból akat szép számmal, nekiláttunk kihámozni a történetet. Tehát adott egy alapítvány, melyet azért hoztak létre, hogy egy művészeti oktatási intézmény fennmaradását és működését szolgálja. Alapítványi formában ugyanis sokkal több állami, illetve magán pénzt lehet szerezni.

Józan paraszti ésszel: mire kellhet pénz egy művészeti iskolának? Hangszerekre és kottákra a zenészeknek. Cipőre a táncosoknak, jelmezre a színjátszósoknak. Ösztöndíjakra, hogy a hátrányos helyzetű tehetséges diákok se legyenek kirekesztve az oktatásból. Logikus módon, ezeket a felsorolt dolgokat meg lehet venni az alapítványi pénzből, azaz pályázati forrásokból és az önkormányzati támogatásokból. Mert amíg az iskola egyetlen és hivatalos alapítványa a Szuppán Irén volt, addig az kapta az önkormányzati támogatásokat is.

Történt ezután, hogy cserélődött az intézmény vezetősége, Farkas Pál ült az igazgatói székbe, amivel páran nem értettek egyet. Történetesen azok, akik az alapítványt legfőképpen kezelték. Szembefordultak az iskola vezetésével, míg a tanárok többsége az új igazgató mellé állt. Az iskola tanári karából egy kisebbség kiszakadt, és mivel az alapítványosok besértődtek, kellett egy új alapítvány, ami a továbbiakban ténylegesen tudja támogatni az iskolát. Létrejött az iskola új hivatalos alapítványa, ahová jelenleg pl. az adó 1 %-át is adhatjuk majd, és ahová azóta az önkormányzati támogatás is érkezik.


Nagyon úgy tűnik, hogy a besértődött Szuppán Irén Alapítvány támogató tanárai az alapítványi/állami fenntartású iskolában elkezdték öncélú haszonszerzésre fizetőssé tenni az óráikat. Ergó, vállalkozói tevékenységet folytattak – sem bérleti díjat, semmilyen részesedést nem fizetve az iskolának, annak ellenére, hogy ott kvázi egy üzleti tevékenységet folytattak.

2017. január 9., hétfő

Varga, a "piszkos trükkös" puccsmester

Hát úgy tűnik, hogy Varga Zoltán Péterrel kapcsolatban úgy 2-3 hetente kapunk valami írást. Még novemberben érkezett egy láthatóan csak erre a célra létrehozott emailcímről egy levél az alábbi történettel.
Sajnos egy kavarodás miatt csak december második hetében olvastuk, de már nem tudtuk felvenni a kapcsolatot a szerzővel. Aztán Demeter Róbert és Fári János büntetőügyei kicsit háttérbe szorították a megjelenést; nem szerettük volna, ha Varga sztorija elsikkad a szoci elnök önvallomásának árnyékában. De tekintve, hogy Nyíri Márton tanár úr kinyírása miatt mi vállaltan nem szimpatizálunk Vargával, az első adandó alkalommal (most) változtatás nélkül közöljük az email tartalmát.

Egy két gondolat a sziveszteri durrogó piromániáról

Nem is kellett megvárni a Szilvesztert ahhoz, hogy egymásnak essenek a petárda/tűzijáték ellenzők és támogatók. 2016-ban már Karácsonykor forrtak az indulatok a Facebookon. Egymást érték a riadt kutyás, macskás posztok, de részemről például semmilyen háziállat nem kellett ahhoz, hogy csúnyán nézzek, mikor elkezdődött a korlátlan puffogtatás.

Kicsit olyan ez a szilveszter, mintha háborús övezetben lennék – a belsőkertes, jó akusztikával rendelkező társasházunk udvarán csak úgy ropognak a petárdák és a rakéták. A hangok megsokszorozódnak a visszhang miatt, az egyik szomszédnál a 10 hónapos gyerek üvöltött, a másiknál a kiskutya. Köztük meg én, mert féltettem az erkélyem. Mint utóbb kiderült, nem is alaptalanul, hiszen a Barátság u. 25-ben is kigyulladt a nyolcadikon egy erkély, mert a ház előtt "ünneplőknek" köszönhetően odaröppent egy rakéta.

Félreértés ne essék, szeretem a tűzijátékot. Éjfélkor nagyon is szerettem a Főtéren. De otthon, este 8-tól 11-ig, meg hajnal 3-kor már nem annyira.

Arról nem is beszélve, hogy január elsején hogy néznek ki az utcák, mert az "ünneplőnek" eszébe sem jut egy kukáig elvinni az indítódobozokat, vagy összesöpörni a visszahulló maradványokat. Még a Duna-parton is lépten-nyomon kiégett dobozokba botlasz.


A legszebb az, amikor az utca végén lakó "ünneplő" társaság eljött a szomszéd házig, mert nehogy már az ő házára, kertjébe, autójára essen vissza a szemét. Ne az ő háza gyulladjon ki, vagy az ő autójának fényezése égjen meg. Meg aztán majd a kiválasztott ház lakói eltakarítják a szemetet, ha nem tetszik nekik. Hát nem intelligens az ilyen?

Az az igazság, hogy az önkormányzat helyében valami helyi rendeletben szabályoznaám az ilyen jellegű szemetelést, károkozást, és az engedélyezett keretidőn kívüli rakétázást, egyebeket. Úgy büntetném, hogy az fájjon.

Ha van kedvetek, kommentáljatok be a Facebook postunk alatt, hogy ti mit csinálnátok, hogy az élményre emlékezzünk, ne a bosszúságra.