2017. február 19., vasárnap

Megérte lopni?

A jó Isten tízparancsolatának nyolcadik pontjában azt üzente nekünk, hogy ne lopjunk. De mi van, ha mégis?

Ellopni, eltulajdonítani, elcsenni, elrabolni – négy szó, de mégis ugyanazt jelenti, akár fizikai, akár megfoghatatlan kategóriába is soroljuk a cselekedet tárgyát. Magasztos formában elrabolhatjuk valaki szívét, kevésbé fennkölten lophatjuk valaki idejét, de eltulajdoníthatjuk valaki gondolatait, ötletét (ilyenkor mondjuk, hogy valaki idegen tollakkal ékeskedik – milyen gyönyörű is a magyar nyelv…). A szó legszorosabb értelmében viszont a lopás bűncselekmény. De honnan a téma?

Nemrég olvastam az interneten, hogy február elején egy középkorú férfi az egyik dunakeszi bevásárlóközpontban elvitt egy kasszánál felejtett pénztárcát, majd ügyesen le is kapcsolták.


Napi szinten megesik, hogy valaki elhagy valamit – ez van, ilyen az élet. Pénztárca, kulcscsomó, telefon, iratok válnak gazdátlanná nap, mint nap. Vagy előkerül, vagy nem. Ha épp egy jótét lélek botlik bele, megpróbál bárminemű kapcsolatot létesíteni a tulajdonossal, és mindenki boldog. Ha kevésbé jótét a lélek, akkor mondjuk egy pénztárca esetén zsebre vágja a pénzt – meg amit lehet – és csak a többit adja le.


Ha viszont tolvaj, de gondolkozni ritkán szokott, akkor úgy jár, mint a dunakeszi férfi. Valaki ott felejtette az egyik áruházi kasszánál a pénztárcáját. Ő megtalálta, zsebre tette, hazavitte. A rendőrség a rögzített kamerafelvételeknek köszönhetően felismerte, otthonában meglepte - még a lopott tárca is ott volt nála, iratokkal együtt, de természetesen pénz nélkül.

Jelenleg bűncselekmény miatt eljárás folyik ellene, szabadlábon védekezhet.

A jó Isten nem bottal ver. Nem tudom mennyi készpénz volt a tárcában, és mennyire volt rászorulva a tolvaj, de biztos nem kaszált annyit, hogy megérje ezt a tortúrát meg egy priuszt. Tudom, a mai világban ritka kincs a becsület, de ha nem is mindig, legalább ilyen és hasonló helyzetekben törekedjünk rá.