2017. október 19., csütörtök

Közétkeztetési kukacoskodás

Egy kétgyermekes anyuka küldött nekünk felháborodott levelet arról, hogy mi miért nem foglalkozunk a Dunakeszi egyik menzáján talált kukaccal. Felháborodását erősítette, hogy a gyermekei is azt ették (de ők kukacok nélkül).

Erre csak azt tudtuk válaszolni, hogy az országos médiában megjelent információkhoz nem tudunk érdemben hozzátenni. Ha csak annyit nem, hogy természetesen a szülőkkel megegyező véleményt valljuk, miszerint azonnali vizsgálat szükséges a közétkeztető konyháján, az alapanyagok beszerzését és tárolását is illetően. Ha pedig a vizsgálat eredménye hanyagságot vagy szabálytalanságot tár fel, akkor szerződést kell bontania az önkormányzatnak a partnerrel.

Aztán még váltottunk pár üzenetet a menzai koszt minőségéről is, ami közben egy érdekes aspektus került elő. Egy általános jelenség, mint inkább lokális probléma: A gyermekek nem szeretik a menzás kaját.

A probléma egyik oka lehet, hogy 300-400 forintból nem lehet gourmand fogásokat alkotni. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni a gyermekek iskolai életmódját és alternatív étkezési lehetőségeit is. Ugyanis fontos megjegyezni, hogy a gyerekek visznek is magukkal otthonról ételt, illetve lehetőségük van az iskolai büfében is vásárolni. És itt most nem térnék ki arra, hogy ezek az élelmiszerek, édességek mennyire egészségesek, csak a tényre, önmagában, hogy ebéd előtt lehetőségük van megenni bármilyen szabadon választott ennivalót. Aztán mire eljön a menza ebéd ideje, a gyermek már nem is feltétlenül éhes. És ha nem éhes, ráadásul szívesebben eszi azt, amit a kirakatból, vagy otthonról szabadon választhatott (főleg ha az édesség), akkor egy egészséges tökfőzelék, vagy rántott hal már nem hozza lázba. Az étlap elolvasásakor, kóstolás nélkül is rámondja, hogy „ilyen sz@rt nem eszek”.

Ettől kezdve a szülők számára biztosított, minőség ellenőrző menzai kóstoltatás már értelmét is veszti, hiszen ha a gyermek szabad akaratából dönthet arról, hogy mit eszik az iskolai étkezési lehetőségek palettájáról, akkor a menza az utolsó helyen lesz. Akkor is, ha annak minősége kifogástalan.

Tehát büfé mellett az otthonról származó hazai koszt és nasi is versenyzik a gyermek étvágyáért, majd pedig jön az ördögi kör: A gyermek szívesebben eszi a hazait és a nasit. A menzára pedig ezek után már kevésbé van étvágya, ezért a szülő még inkább pakolja a hazait és a büfé pénzt.

Ez így már nem is olyan egyszerű probléma, amiből a legtöbbször csak azt halljuk, hogy a gyermek nem eszi meg a menza kosztot.

A probléma megoldása ugyancsak nem egyszerű, ha egyáltalán lehetséges, mert nem csupán az ételek minőségének kérdése ez már, hanem kulturális és nevelési kérdés is.

Az viszont biztos, hogy a kukac ügynél nagyobb probléma ez (de csak ha a kukac nem az egészséges permetezetlen gyümölcsből származik)